Óvónők:
- Farkas Árpádné Ancsika
- Garbacz Mónika
Dajka néni:
- Hadobásné Balogh Nikoletta
Elérkezett ismét a szeptember, és a Katica csoportos gyerkőcökből Lepke csoportos gyerkőcök lettek! Már kinőttük a Katicát, nagyobb csoportra lett szükségünk. Az első óvodai napon 22 kisgyermek lépett be az új csoportba, ami lényegesen nagyobb a tavalyinál. Új óvó néni és új dajka néni csatlakozott hozzánk, akikkel már tavaly is sokat találkoztunk. Nagy örömünkre a gondozó nénink is többször meglátogat minket az új csoportban.
Igaz, hogy már nagyobbak és ügyesebbek vagyunk, de azért reggelente még előfordul egy kis pityergés az ajtóban, ami aztán hamar elmúlik. Gyorsan integetünk az ablakból szüleinknek, aztán már kezdődhet is a móka!
Nagyon szeretünk a szőnyegen építkezni, vasutazni. A fiúk többsége Ancsi óvó néni segítségével minden nap varázsol valami gyönyörű építményt a szőnyegre, amit körbeölel a vasúti sínpálya. Nagyon szeretjük, amikor az óvó nénik megépítik Java játékból azt, amit szeretnénk, és mi is próbálkozunk egyedül az építkezéssel. Persze ilyenkor nehezen adjuk át másnak a játékot, az óvó néniknek is többször figyelmeztetniük kell. A lányok reggeli után szívesen mennek be játszani a babaszobába. Ősszel a kisbabák is gyakran megbetegednek, így őket el kell vinni az orvoshoz. Sok ügyes doktor néni és doktor bácsi segít a gyógyításban, igaz legtöbbször vizsgálat helyett egyből szurit kapnak a betegek. Már egyedül is próbálkozunk a babák öltöztetésével és szívesen tologatjuk őket a babakocsiban. Szeretjük őket elvinni, kirándulni, vagy éppen leültetni a konyhába a kisszékre. Ilyenkor készítünk nekik finom ebédet, és megetetjük őket tortával. Bár a mosogatás és az összepakolás a konyhában még csak segítséggel megy, azért már vannak ügyes anyukák, akik szép rendet varázsolnak a konyhapolcon és a szekrényekben.
A galériára is szeretünk felmenni, játszani. Mára már tudjuk, hogy csak 4 kisgyermek tartózkodhat fent, ők is az asztalnál legózhatnak, vagy a másik oldalon ülve építhetnek a duplóval. Figyeljük, hogy mikor jönnek le a gyerekek és számoljuk, hogy hány kisgyermek mehet még fel.
Az asztaloknál szeretünk kirakózni, az öltöztetős mágnes játékkal játszani, gyöngyöt fűzni és a rajzos asztalnál is egyre szebb és tartalmasabb rajzok születnek. Amikor az óvó néni leteríti az asztalt, tudjuk, hogy ismét valami érdekes dolgot fogunk készíteni: festünk, ragasztunk, vagy éppen gyurmázunk. Szívesen ülünk oda rögtön tevékenykedni. Délután büszkén mutatjuk az elkészült műveket szüleinknek a folyosón.
Az udvarra menet próbálunk egyedül öltözni, sokszor a ruháinkat is magunk tesszük el. Ilyenkor előfordul, hogy a feldobott ruhadarab éppen a másik kisgyermek jelén landol. Tudjuk már, hogy mit mi után kell felvenni. Az udvaron szeretünk a gumikon végig menni, csúszdázni, mászókázni, hintázni, szaladgálni.
A reggelivel időnként hadilábon állunk, nehezen ülünk oda, mert inkább a sok érdekes játékot folytatnánk. Tízóraira általában gyümölcsöt eszünk, de gyakran kapunk hozzá egy kis nassolni valót is, aminek nagyon örülünk. Az ebéd már jobban ízlik, hiszen a pocakunk addigra megéhezik. Igyekszünk vigyázni a ruhánkra és a terítőre, bár néha még előfordulnak balesetek. Már próbálkozunk villával is enni.
Ebéd után a mesét szívesen hallgatjuk végig, többen közülünk már a mese közben elalszanak. Nagyon jókat szoktunk aludni és tudjuk, hogy aki hamar elalszik, az hamarabb kelhet fel. Felkeléskor próbáljuk egyedül hajtani az ágyneműnket és segítünk visszarendezni a termet. Az uzsonna is nehezebben fogy, hiszen még álmosak vagyunk. De tudjuk, hogy szüleink nemsokára jönnek értünk!
Egy szónak is száz a vége, jól érezzük magunkat az óvodában, és a Lepke csoportban!