KATICA csoport

katica-csoport

Óvónők:

  • Garbacz Mónika
  • Dobrovicsné Lengyel Edit

Gondozónő:

  • Mészáros Melinda

A 2016-17-es évben ismét megnyílt a Katica csoport ajtaja a picik előtt.  Szeptember 1-jén 4 fővel vettük birtokba a csoportot, majd következő héten máris gyarapodtunk, szinte minden héten csatlakozott hozzánk egy újabb kisgyermek. Novemberre már 13 fő kis Katica jár a csoportba.

Elég hamar beszoktunk az óvodába, már egyre kevesebb ideig tart szüleinktől a búcsúzkodás. Ha meghalljuk a tálaló kocsi zörgő hangját, akkor tudjuk, hogy a reggeli következik, igaz néha még ebédnek vagy vacsorának nevezzük. A folyosón már nem össze-vissza közlekedünk, szeretünk vonatozni, vagy libasorba állni, de gyakran előfordul, hogy párosával sétálunk ki a mosdóba. Itt szinte mindenki önállóan vetkőzik és öltözik, és már tudjuk azt is, hogy a hosszú ujjú pólónak az úját fel kell tűrni, különben vizes lesz. Ügyesen szappanozzuk a kezünket és mára már a törölközőnket is megtaláljuk segítség nélkül.  Nap közben többen közülük már kíséret nélkül, egyedül mennek a mosdóba. Próbálunk a megfelelő étkezési szokásoknak eleget tenni: megvárjuk, míg mindenki megkapja az ennivalóját, és hogy az óvó néni azt mondja „Jó étvágyat kívánok!”, majd megköszönjük, a pocakunkhoz húzzuk a tányért és fölé hajolunk, a poharat két kézzel fogjuk, és a szalvétát már evés közben is használjuk. Igaz néha még előfordul, hogy a víz rejtélyes okból kiborul és a morzsácskák is valahogy a földre pottyannak, és a pólónk is árulkodik anyukánknak az aznapi levesről vagy főzelékről.

A csoportszobába hamar feltaláltuk magunkat, a sok játékot mind szétszórtuk, persze a helyükre csak az óvó nénik segítségével kerültek vissza. Azóta változott a helyzet, egyre többször elpakolunk magunk után és a székeket is betoljuk miután felálltunk. A játékoknak már tudjuk a helyét, és rendeltetésszerűen játszunk velük, bár néha még előfordul, hogy a plüssállatok a tálkában fürdenek, és a pónikat sütjük meg, de most már a társaink is figyelmeztetnek minket.  Sokat főzünk az óvó néniknek finom kávét és sütjük meg a kedvenc palacsintájukat. Az étkészletet és az evőeszközöket gondosan elmosogatjuk és eltöröljük. A fiúk szívesen autóznak, együtt építünk az autóknak garázst, vagy éppen fűnyírót készítünk az építőkockákból. Szívesen építjük meg az állatkertet és az állatokat gondosan etetjük-itatjuk. Év elejétől kezdve a szekrénybe gyarapodnak a fejlesztő játékok, szívesen kirakózunk, képkeresőzünk, formakirakózunk, vagy éppen öltöztetjük a macinkat. Szeretünk rajzolni, a zsírkréták mellé már a vastag színes ceruzák is felsorakoztak. Az óvó nénik gyakran hívnak minket festeni, gyurmázni, ragasztani. Szeretjük a papírt vagy éppen a kezünket maszatolni festékkel, amiből aztán remek dolgok születnek, vagy éppen a gondosan széttépett papírt ragasztjuk. Ezek a folyosóra kerülnek ki, amit aztán mindenki megcsodálhat. Sokat mesélünk mindennapi élményeinkről az óvó néniknek, sokszor a saját nyelvünkön. Igaz néha még nem mindent értenek meg, de mi kitartóan magyarázunk.

Tíz órakor közösen rendet varázsolunk a csoportban, majd a szőnyegen ülve kezdődik a névsorolvasás. Már minden kisgyermek tudja a saját jelét, de ha valakinek mégsem jut eszébe, szívesen kisegítjük. Ilyenkor mindig valami érdekes dologról beszélgetünk, sokat énekelünk, táncolunk, mesélünk és verset is tanulunk. Ezután megesszük az anyukánk által hozott finom gyümölcsöt. Nem csak az almát és a banánt szeretjük, szívesen megesszük a kivit, narancsot, diót, aszalt gyümölcsöket. Tudjuk, hogy ha sok gyümölcsöt eszünk, akkor nem leszünk betegek.

Gyümölcsevés után jó idő esetén az udvarra megyünk. Mára már tudjuk, hogy melyik polcon van a kinti ruhánk, és melyik a játszós cipőnk, sokszor mi mondjuk meg a dajka néniknek, hogy mit kell ránk adni. Többen közülünk kevés segítséggel, szinte egyedül vetkőzünk és öltözünk. Az udvaron szeretünk szaladgálni, hintázni, vonatozni, homokozni és bár tudjuk, hogy a függeszkedőre és a gumikra nem mehetünk, néha azért odasettenkedünk. Szívesen keressük a nagyok társaságát is. Játék közben azért figyeljük az ebédes autót, hiszen a sok játékban megéhezünk és tudjuk, hogy ebéd után anya jön értünk.

Miután megebédeltünk, fogat mosunk. Kicsit még nehézkesen fekszünk be a pihe-puha ágyikónkba, de a mese után az alvós állatokkal együtt gyorsan álomba szenderülünk. Kicsit nehézkesen ébredünk, de aztán kíváncsian várjuk, hogy mikor kukucskálnak be értünk a szüleink a csoportba, hogy aztán mehessünk haza.

Már nagyon várjuk az újabb és újabb Katicás gyermekeket a csoportba, hogy aztán együtt örüljünk, és sok-sok új dologgal ismerkedjünk meg.