Szeptember 22-én a Maci csoport megkezdte az uszodába járást. Reggeli után a 8:40-es járatos busszal indultunk a városba. Első nap nagyon izgultunk, hogy vajon mi is lesz ott.

Amikor beértünk a busszal, átsétáltunk az uszodába és kényelmesen, kis segítséggel levetkőztünk és felvettük az úszófelszerelést. Majd felsétáltunk a medencékhez, ahol kicsit várni kellett, mert még foglalt volt a kacsaúsztató. De mi türelmesen vártunk és nézelődtünk. Mivel sokan voltunk, két csoportra osztottak bennünket, méghozzá úgy, hogy megnézték, ki az, aki bátrabb és lemerül a víz alá és ki az, aki még csak most ismerkedik az úszással. És kezdődhetett az edzés!

A bátrabb csoporttal Györgyi néni és Gergő bácsi volt felváltva, a többiekkel pedig Linda néni. Linda nénivel játékosan ismerkedtünk az úszás rejtelmeivel, Györgyi nénivel és Gergő bácsival pedig belevágtunk a közepébe! Amíg mi siklottunk, háton úsztunk, lábtempóztunk, „kispárnával” úsztunk, addig a többiek karikákon úsztak át, ugráltak, szörföztek és játszottak a vízben.

A fárasztó munka után jöhetett a pihenés és a móka. Ilyenkor előkerültek a csúszdák, a szörfdeszka, karikák és a labdák. Jót szórakoztunk!

Az edzés után fázva jöttünk ki a medencéből, kerestük a törölközőnket és izgatottan meséltük az anyukáknak, nagymamáknak és az óvó néniknek a tanultakat.

Az öltözőben minden ruhát szépen elraktunk, próbáltunk magunk öltözni és mentünk hajat szárítani. Sokan közülünk saját hajszárítókkal szárítottuk hajunkat. Szerencsénkre senkinek sem keveredett el sem a zoknija, sem a kisgatyája, mert hát mindent gondosan elpakoltunk a táskánkba.

Miután mindenki elkészült, az uszoda előterében ettünk egy kis rágcsálnivalót, gyümölcsöt, sütit. Ez nagyon jól esett, mivel nagyon megéheztünk. Sok időnk nem volt a busz indulásáig, így sajnos nem tudtunk játszótérre menni. És sajnos a szomszédos fagyizó sem volt már nyitva, pedig az idő még nagyon jó volt.

A buszon hazafelé már nagyobb volt a csend, mint odafelé. Nagyon elfáradtunk, sokan közülünk elaludtak, sokan csak nézelődtek. Alig vártuk, hogy az oviba érjünk és megegyük a finom ebédet és aztán jöhetett a pihenés!

Így ment ez 2 héten keresztül, minden nap! Mindig-mindig egyre többet tanultunk és egyre bátrabbak lettünk! Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon elfáradtunk, de jó móka volt!

A sok segítséget pedig köszönjük a nagymamáknak, anyukáknak, akik elkísértek; a dajka néninknek és az óvó néniknek és persze köszönjük az edző néniknek és edző bácsinak, hogy megismertették velünk a vizet és az úszást!

Reméljük, tavasszal újra mehetünk, és még többet tanulhatunk!